A gyermek betegsége a család tünete?
Manapság igen gyakori, hogy a szülők gyermekükkel pszichológushoz fordulnak és segítséget kérnek. Sokféle szülő sokféle gyermekkel és nagyon különböző problémával érkezik a szakemberhez. Mégsem ritka, hogy a pszichológussal való közös munka során felmerül a családterápia szükségessége. A szülőknek nem mindig egyértelmű, hogyan is függhet össze a család működése a gyerek bajával, panaszaival, így kétkedve, hitetlenül fogadják a pszichológus javaslatát.
Családterápiás szemléletben a családról mint rendszerről gondolkodunk. Ez alatt azt értjük, hogy a család nem pusztán egyének összessége, hanem egy olyan közösség, ahol a tagok egymással kapcsolatban vannak, egymásra hatnak és visszahatnak. A családok létrehoznak, valamilyen szellemben felnevelnek újabb tagokat. Számukra autonómiát biztosítanak, nem várják el, hogy életük végéig velük egy háztartásban éljenek, ők mégis egész életük során a családhoz tartoznak. A terápiába érkező szülőktől sűrűn hallható, hogy a „gyerekkel van a baj”, vagyis a gyermek viselkedésében észlelnek kedvezőtlen változást, ugyanakkor a család sajátos működése eredményezi és tartja fenn a tünetet. A gyermek panaszával jelzi, hogy a rendszerben valami nincs rendben. Ezt az a tapasztalat, megfigyelés is bizonyítja, hogy amennyiben a tünetet hordozó családtag állapota javulni kezd, előfordulhat, hogy egy másiké romlik. Mindaddig történik ez így, míg nem alakul ki egy egészségesebb egyensúly.
A következő esetrészletekkel szeretném bemutatni, milyen sokféle oka is lehet egy gyermek tünetének, amiről elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a családi rendszerből gyökerezik.
Egy óvodás kisfiút igen komoly viselkedésproblémák miatt küld az óvoda terápiába. Az első közös találkozásunkkor a szülők elmondják, hogy a gyermek viselkedése kiszámíthatatlan, teljesen tehetetlennek érzik magukat, eszköztáruk végéhez értek. Kérésünkre egy – egyébként tipikus, visszatérő - helyzettel illusztrálják számunkra, mit is értenek magatartásgondok alatt. Amikor az anya vigyáz a kisfiúra, heves érzelmek kerítik hatalmába a gyermeket (pl. az óvodai kerítésbe csimpaszkodik, sír, kiabál, aminek általában több felnőtt is szemtanúja). A szülő minden próbálkozása hiábavaló, végül tanácstalanná válik. Ekkor az apát hívja fel, hogy segítséget kérjen, aki autóba ül és rövid időn belül a helyszínre siet. A kisfiú csakhamar megnyugszik. Családterápiás helyzetben a saját maga módján képes megfogalmazni, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy a szülei együtt legyenek, ne veszekedjenek és egy közös cél érdekében együttműködjenek. Merthogy a szülők kapcsolata konfliktusokkal terhelt, főképp vitatkoznak, az apa időnként külön is költözik a családtól. - Habár a gyerek ezt nem ilyen tudatosan cselekszi, a negatív magatartás pozitív következménye megerősíti, hogy megéri neki rosszalkodnia. A gyermeki vágya – mint minden gyermeknek -, hogy a család kerek egész legyen, a felnőttek reakciójával megvalósul.
Egy másik család kislányuk miatt keres segítséget. A gyermek éjszaka rendszeresen jelenik meg a szülők hálószobájának ajtajában, mert egyedül nem tud aludni, majd a felnőttek ágyában talál helyet magának. Mivel azonban az ágyban hárman nem férnek el, az apa a nappalijuk kanapéjára kényszerül, ami szokássá válik, a férfi alvóhelye hamarosan ott állandósul. A terápiában csakhamar kiderül, hogy a szülők kapcsolata megromlott, elhidegültek egymástól, mígnem egyikük külső kapcsolatba bonyolódott. Így tulajdonképpen a kislány segítségükre van a felnőtteknek, hisz míg a hálószobájukban alszik, lehetetlenné válik közöttük az intimitás. – Habár mindannyian nagyon fáradtak és kimerültek, csupán látszólag érdek, hogy a kislány visszakerüljön a saját szobájába. A gyermek viselkedése eltereli a figyelmet a tényleges problémákról. Terápiában, a felnőttekkel dolgozva lehetőség nyílik a párkapcsolati elakadások, hiányok, az eltávolodás okainak górcső alá vételére.
Egy család két problémás kamasz fiúval érkezik terápiába. A szülők nemrég váltak el. Egyik gyermek az anyához, másik az apához került. A bátyra a pedagógusok panaszkodnak: az iskolában provokatívvá vált, visszabeszél, neveletlen. Eközben az öcsnek a tanulással gyűlt meg a baja: a tanórákon elalszik, az anyag nem érdekli, erőtlenné, unottá vált. A válás okait, előzményeit körbejárva válik világossá, hogy a szülők között az utolsó időkben jellegzetes kommunikáció alakult ki. Az egyikük passzív lett, a másik felé haragját visszavonulással fejezte ki, miközben a másik egyre aktívabban tett, egyre hangosabban fejezte ki indulatait és elégedetlenségét a párkapcsolatban. A válást követően a kapcsolatban passzívabb szülőhöz kerülő fiú egyre „hangosabbá” vált az iskolában, az aktívabb szülőnél élő öcs egyre „csendesebb” lett. - A család kettészakadásával a testvérek viselkedésében jelent meg a felnőttek működése. Ezzel saját gyászukban pótolták az elveszített szülőt, illetve így egészítették ki a saját szüleiket is. A terápiában alkalom adódik, hogy a szülők még rendezetlen vitái, feszültségei kimondásra kerülhessenek, a terapeuták segítségével kapcsolatukat tisztázni tudják. Végeredményben súlyos teher kerül le a fiúkról.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a gyermek megváltozása sok esetben nem egyéni problematika és az a család sajátosságaitól, működésétől nem függetlenül alakul ki és marad fenn. Bár úton-útfélen használják a köznyelvben, nincs olyan, hogy „rossz gyermek”. Sokkal inkább mondhatjuk, hogy a gyermek a tüneteivel küzd, hogy a család rendszere egyensúlyba kerüljön, amivel a családi rendszer fennmarad. Súlyos következményekkel járhat, ha a gyereket nevezik meg a bűn okának. A szülőknek, esetlegesen nagyszülőknek, további családtagoknak egyaránt szerepük lehet a probléma létrejöttében, közös dinamikájukkal eredményezik azt. Egy szülő sem szereti magát hibásnak érezni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a családterápia nem hibások keresésére törekszik. A család minden tagját érintő közös munka célja, hogy mindenki megoszthassa saját nézőpontját, fájdalmát, nehézségeit. Ezzel együtt érthetik meg, hogyan alakult ki a problémás helyzet. Fontos, hogy a családtagok együtt tudjanak megteremteni egy új, kielégítőbb egyensúlyt, ami nemcsak a gyermek tüneteit szüntetheti meg, hanem az egész család fejlődését is elősegíti, amitől mindenki jobban érezheti magát.