A hűtlenség és ami utána jöhet

A párterápiába érkező párok jelentős százaléka hűtlenség kapcsán kéri a terapeuták segítségét. A segítségkérés jó jel, hisz a felek megoldani igyekeznek a problémát, közösen szeretnék folytatni az életüket. A pár tagjaiban ekkor mindenféle érzés kavarog, tombol, mivel a félrelépés kiderülésekor gyakran azt élik meg, a kapcsolatukban bomba robbant fel. Küzdenek a szégyennel, a haraggal, a keserűséggel, a becsapottság, a „kevés vagyok” vagy „nem vagyok elég jó” érzésével. Függetlenül attól, melyik oldalon állnak, érezhetnek bűntudatot vagy hibáztathatják a másikat. Időnként hallani olyat, hogy valakit hidegzuhanyként ér a másik félrelépése. Csodálkozik, mert mindent tökéletesnek, kielégítőnek élt meg a párkapcsolatában. Habár léteznek ilyen idealizált megélések, több esetben vallják be a páciensek, hogy már előtte is tudták, érezték, hogy valami nincs rendben, szinte várható volt a végkimenetel.
 
Valójában a hűtlenség már akkor elkezdi aláásni a kapcsolatot, amikor a másik még mit sem sejt a történtekről. Amikor pedig szembesül az igazsággal, a reakciók és érzések egész kavalkádját átéli. Talán semmi sem fájdalmasabb, rombolóbb a partnerkapcsolatban, mint amikor kiderül, társunk megcsalt bennünket. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg a párkapcsolat egységét. A rendszerszemléletű párterápiában a hűtlenségről, mint a párkapcsolati dinamika következményéről gondolkodunk. Ez azt jelenti, hogy a félrelépés következménye a kapcsolat működésének. Mindkét félnek szerepe van benne, hogy megtörténjék.
Mindannyiunk számára fontos a párkapcsolati, házastársi hűség. Ha vannak is olyanok, akik ezt tagadják, azoknak a párkapcsolata vagy romokban hever, vagy ők maguk is kifelé nézelődnek. A nyitott házasság divatosan hangzik, a tapasztalatok mégis azt bizonyítják, csak bizonyos esetekben megvalósítható. A hűség nem egyszerűen erkölcsi vagy vallási tiltás, ugyanakkor a legtöbb vallás hangsúlyozza, míg a háromszög-helyzetet elítéli.  A kizárólagosság iránti vágy sokkal inkább fakad az emberi természetünkből és függ szorosan értékrendünktől, jellemünktől, szeretetvágyunktól. Legyen valaki, aki mindenki másnál jobban szeret bennünket, aki mellett elköteleződhetünk. Az elkötelezettség adja a partnerkapcsolat stabilitását. Ezzel szemben a hűtlenség bizonytalanság, félelem, kétely, árulás és bizalmatlanság érzését vonja maga után.
 
Esther Perel  az igényeink kettősségére, ellentmondásaira hívja fel a figyelmet. Az embernek szüksége van ugyanis biztonságra, állandóságra, megbízhatóságra, folytonosságra. Ezek a megállapodásra, fészekrakásra irányuló szükségletek. Emellett azonban vágyakozunk az újdonságra, változásra is, ami a teljesség élményét, az izgalmat, a rejtélyt hozhatják az életünkbe. Ez pedig kockázatvállalásra késztet bennünket. A biztonság, előreláthatóság és a változatosság, azaz a kockázatvállalás kizárják egymást. Perel ezzel magyarázza a párkapcsolatok elégedettségének csökkenését. Ha meg is van a tartós érzelmi elköteleződés, a mindvégig tartó romantika, érzelmi és szexuálisan kielégítő kapcsolat pusztán illúzió. Folyamatos odafigyelésre, közös „munkára” van szükség.
 
A félrelépésnek számos oka lehet. Szexuális kíváncsiság, változatosságra törekvés. Előfordul, hogy a szerető pusztán azért érdekesebb, mint a társ, mert „más”. Egyes párok esetén a megcsalást hatalmi harc eredményezi. Olyan esetekben, amikor a feleség túlzottan korlátozza férjét, aki férfiatlan szerepekbe vonul vissza. Ekkor a férj hűtlensége mögötti motiváció főképp a hódítás, mintsem ami utána következik. A hagyományos gondolkodás szerint a nők szexuális félrelépését érzelmi kielégületlenség, elhanyagolás váltja ki. Van, amikor az alacsony önértékelés visz rá valakit, hogy kipróbálja, alkalmas-e valaki más meghódítására. De az is előfordul, hogy szexuális funkciózavar lép fel a párkapcsolatban, így annak bizonyítására, hogy az egyén képes a szexuális életre, másvalakivel nyer bizonyosságot. Más esetben a hűtlenséggel puszta büntetésről van szó, cselekedetével a haragját fejezi ki partnere felé az illető. Ilyenkor azonban a partner választása esetleges, a parakapcsolat pedig nem jár a remélt örömmel.
 
 
Popper Péter azt vallotta, hogy a hűtlenséget párkapcsolatban felvállalni nem érdemes, sőt gyávaság. A hűtlen azzal, hogy társával megosztja, mit tett, csak fájdalmat okoz neki. Míg ő megszabadul a tehertől, társát egyedül hagyja a tehetetlenségben. Miért is akarná valaki bántani vele a másikat? Popper úgy gondolta, ha már megtörtént a félrelépés, annak terhét vigye a csalfa. A bűntudat hordozása a hűtlen feladata. A titok azonban a két felet elkülöníti, szeparálja egymástól, így nehéz kérdés, hogyan lehet ezzel a fallal együtt élni a mindennapokban.
 
A fájdalom és a harag egészséges reakciók. Azt bizonyítják, hogy emberek vagyunk, fontos számunkra a kapcsolat, emellett értékes személyeknek tartjuk magunkat, akivel igazságtalanul bántak. A sértett, elárult fél esetében fontos, hogy képes legyen elképzelni, mit tudna tenni a másik ahhoz, hogy meg tudjon neki bocsátani. Ha ugyanis nem tud ilyen jóvátételi cselekedetben gondolkodni, a megoldást is feleslegesen remélik. Emögött egyfajta nárcisztikus sértettség áll, ami nem engedi, hogy bekövetkezzék a helyzet rendezése, a megbántott személynek sokkal fontosabb a harag megőrzése. Előfordul, hogy terápiába is azért jön, hogy a másikat büntesse, folyamatosan saját fájdalmára emlékeztesse párját. Ha nem tud vagy nem akar tenni azért, hogy megszabaduljon a múltbéli sérelmeitől, fájdalmaitól, a terápia sikeressége is kétségessé válik. Azok a párok, akik ragaszkodnak a múltbeli fájdalmukhoz, ezzel pedig bizonyítják, hogy társukban nem lehet megbízni, valójában nem tudnak részt venni a kapcsolat megjavításában.
 
Habár azt gondolnánk, a hűtlen helyzete egyszerűbb, neki hasonlóan nehéz kérdésekkel, érzésekkel kell szembenéznie. Ahhoz, hogy a kapcsolat társával továbbvihető legyen és abban jól érezze magát, szükséges elfogadnia, hogy a harmadik fél iránt érzett érzelmei nem múlnak el egyik napról a másikra. Döntése, elköteleződése ellenére a meghitt órák, intim pillanatok még sokszor eszébe juthatnak. Fontos rendszeresen tudatosítania magában, hogy viselkedését nem érzelmei, vágyai irányítják. Előfordulhat, hogy a szerető keresi társaságát, így meg kell tanulnia elhárítani a közeledést. Azzal pedig, hogy megéli partnere, házastársa megbocsátását, vagyis azt a bizonyosságot, hogy ő valóban szereti, bűntudatot jelenthet számára. Ezzel ébred rá, hogy a másikat mennyire megbántotta.
 
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a párkapcsolat helyreállásához mindenképpen motiváltnak kell lenniük a konstruktív változásra. A felelősség és az érzelmek felvállalása után tudni kell elviselni és elfogadni a negatív érzéseket, végül pedig elengedhetetlenül szükség van a megbocsátásra. Egyfelől a hűtlen fél bűntudatára és bocsánatkérésére, másfelől a megbántott személy őszinte megbocsátására. Ami azt is jelenti, hogy a jövőben ez nem lesz közöttük vissza-visszatérő téma. A krízis jó esetben egy magasabb szintű kapcsolat eléréséhez vezethet. A változás nyíltabb kommunikációt, újraéledt bizalmat hozhat magával.
 
Felhasznált irodalom:
      Esther Perel:  Szeretkezés fogságban – A szexualitástól az erotikáig
      Gary Chapman: Maradjunk együtt! – Házassági krízisek megoldása
      Judit Siegel: A bizalom helyreállítása - Tárgykapcsolati párterápia
      Tóth Miklós: Házasságterápia
      Popper Péter előadás https://www.youtube.com/watch?v=s5wzhLe4aaU