A hűtlenség és ami utána jöhet
A párterápiába érkező párok jelentős százaléka hűtlenség kapcsán kéri a terapeuták segítségét. A segítségkérés jó jel, hisz a felek megoldani igyekeznek a problémát, közösen szeretnék folytatni az életüket. A pár tagjaiban ekkor mindenféle érzés kavarog, tombol, mivel a félrelépés kiderülésekor gyakran azt élik meg, a kapcsolatukban bomba robbant fel. Küzdenek a szégyennel, a haraggal, a keserűséggel, a becsapottság, a „kevés vagyok” vagy „nem vagyok elég jó” érzésével. Függetlenül attól, melyik oldalon állnak, érezhetnek bűntudatot vagy hibáztathatják a másikat. Időnként hallani olyat, hogy valakit hidegzuhanyként ér a másik félrelépése. Csodálkozik, mert mindent tökéletesnek, kielégítőnek élt meg a párkapcsolatában. Habár léteznek ilyen idealizált megélések, több esetben vallják be a páciensek, hogy már előtte is tudták, érezték, hogy valami nincs rendben, szinte várható volt a végkimenetel.
Valójában a hűtlenség már akkor elkezdi aláásni a kapcsolatot, amikor a másik még mit sem sejt a történtekről. Amikor pedig szembesül az igazsággal, a reakciók és érzések egész kavalkádját átéli. Talán semmi sem fájdalmasabb, rombolóbb a partnerkapcsolatban, mint amikor kiderül, társunk megcsalt bennünket. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg a párkapcsolat egységét. A rendszerszemléletű párterápiában a hűtlenségről, mint a párkapcsolati dinamika következményéről gondolkodunk. Ez azt jelenti, hogy a félrelépés következménye a kapcsolat működésének. Mindkét félnek szerepe van benne, hogy megtörténjék.
A félrelépésnek számos oka lehet. Szexuális kíváncsiság, változatosságra törekvés. Előfordul, hogy a szerető pusztán azért érdekesebb, mint a társ, mert „más”. Egyes párok esetén a megcsalást hatalmi harc eredményezi. Olyan esetekben, amikor a feleség túlzottan korlátozza férjét, aki férfiatlan szerepekbe vonul vissza. Ekkor a férj hűtlensége mögötti motiváció főképp a hódítás, mintsem ami utána következik. A hagyományos gondolkodás szerint a nők szexuális félrelépését érzelmi kielégületlenség, elhanyagolás váltja ki. Van, amikor az alacsony önértékelés visz rá valakit, hogy kipróbálja, alkalmas-e valaki más meghódítására. De az is előfordul, hogy szexuális funkciózavar lép fel a párkapcsolatban, így annak bizonyítására, hogy az egyén képes a szexuális életre, másvalakivel nyer bizonyosságot. Más esetben a hűtlenséggel puszta büntetésről van szó, cselekedetével a haragját fejezi ki partnere felé az illető. Ilyenkor azonban a partner választása esetleges, a parakapcsolat pedig nem jár a remélt örömmel..jpg)
A fájdalom és a harag egészséges reakciók. Azt bizonyítják, hogy emberek vagyunk, fontos számunkra a kapcsolat, emellett értékes személyeknek tartjuk magunkat, akivel igazságtalanul bántak. A sértett, elárult fél esetében fontos, hogy képes legyen elképzelni, mit tudna tenni a másik ahhoz, hogy meg tudjon neki bocsátani. Ha ugyanis nem tud ilyen jóvátételi cselekedetben gondolkodni, a megoldást is feleslegesen remélik. Emögött egyfajta nárcisztikus sértettség áll, ami nem engedi, hogy bekövetkezzék a helyzet rendezése, a megbántott személynek sokkal fontosabb a harag megőrzése. Előfordul, hogy terápiába is azért jön, hogy a másikat büntesse, folyamatosan saját fájdalmára emlékeztesse párját. Ha nem tud vagy nem akar tenni azért, hogy megszabaduljon a múltbéli sérelmeitől, fájdalmaitól, a terápia sikeressége is kétségessé válik. Azok a párok, akik ragaszkodnak a múltbeli fájdalmukhoz, ezzel pedig bizonyítják, hogy társukban nem lehet megbízni, valójában nem tudnak részt venni a kapcsolat megjavításában.
Habár azt gondolnánk, a hűtlen helyzete egyszerűbb, neki hasonlóan nehéz kérdésekkel, érzésekkel kell szembenéznie. Ahhoz, hogy a kapcsolat társával továbbvihető legyen és abban jól érezze magát, szükséges elfogadnia, hogy a harmadik fél iránt érzett érzelmei nem múlnak el egyik napról a másikra. Döntése, elköteleződése ellenére a meghitt órák, intim pillanatok még sokszor eszébe juthatnak. Fontos rendszeresen tudatosítania magában, hogy viselkedését nem érzelmei, vágyai irányítják. Előfordulhat, hogy a szerető keresi társaságát, így meg kell tanulnia elhárítani a közeledést. Azzal pedig, hogy megéli partnere, házastársa megbocsátását, vagyis azt a bizonyosságot, hogy ő valóban szereti, bűntudatot jelenthet számára. Ezzel ébred rá, hogy a másikat mennyire megbántotta.