A felsorakoztatott könyvek főleg a szép- és szórakoztató irodalom kategóriájába tartoznak. Honlapomon való megemlítésüket mégis mindenképpen fontosnak tartom, hiszem olyan pszichológiai szempontból is fontos kérdéseket vetnek fel és járnak körül, melyek mindannyiunkat érinthetnek. 
A képek mellett található rövid ismertetők célja az akár Önt is foglalkoztató témák meghatározása.
Az üvegpalota
A szívszorító önéletrajzi mű egy nem mindennapi család mindennapjait mutatja be a legidősebb gyermek szemszögéből. Az újságírónő szülei ragaszkodva liberalizmusukhoz fittyet hánynak a konvenciókra, s büszkén vallják, hogy önmaguk megtalálásához szükséges kivonulni a társadalomból. Kalamajkából kalamajkába keverednek, közben egyre mélyebbre csúsznak az amúgy is kilátástalan helyzetükben. Ideiglenesen laknak itt-ott, majd amikor a fizetésre kerülhetne sor, éjszaka holmijukkal odébb állnak. Az apa súlyos alkoholproblémákkal küzd, munkahelyi feladatokat végezni aligha képes. Az anya eközben otthon festeget boldogan.
A mű jól szemlélteti, egy ilyen családban miként kerül súlyos teher a gyermek vállára, hogyan alkalmazkodik a szülők magatartásához. „Ez a legkorábbi emlékem. Mindössze hároméves voltam… Egy széken álltam a tűzhely előtt, abban a rózsaszín ruhában, amit a nagymamám vett nekem. A rózsaszín volt a kedvenc színem. A ruha alsórésze olyan volt, akár egy balettszoknya, és szerettem pörögni benne a tükör előtt, miközben azt képzeltem, hogy balerina vagyok. De akkor épp virslit főztem…”
A kislány gyorsan válik felnőtté, és akármennyire is nehéz a család élete, Jeannette  inkább ragaszkodik az ismerős rosszhoz, mint az ismeretlenhez (ezt példázza az a jelenet is, amikor bekopogtat a gyermekjólét egyik munkatársa). A lány kapcsolata főleg az édesapával szorosabb. Az apa-lánya kapcsolatban az üvegpalotának fontos szerepe van, mint a stabil otthon jelképének. Mindketten tudják, hogy ez csak egy reménytelen illúzió, de épp ez segíti őket a túlélésben.
Újjászületés
A 2009-ben Campiello-díjjal jutalmazott mű nagy hatást gyakorol az olvasóra. Katartikus és mélységesen elgondolkodtató. A történetet a főszereplőnő, Gemma szemszögéből követhetjük végig, aki a mű elején gyermekével, Pietroval Szarajevóba utazik egy fotókiállításra. Azt a fiú apjának képeiből rendezik, aki nagy alázattal végezte munkáját és a ’90-es évekbeli háború borzadalmait saját életét kockáztatva örökítette meg, s akivel a fiú sosem találkozhatott.  Gemma számára az út nemcsak Szarajevóba, de vissza a múltba is vezet. A könyv szól gyermek utáni vágyról, sikertelen próbálkozásokról, sok gyötrelemmel járó anyaságról. Van benne igazi szerelem, sok-sok szenvedély, hűség és kételyek. Gyökerekhez való ragaszkodás, fájdalmak és tragédiák. Margaret Mazzantini nagy érzékkel képes megcsillantani lapjain az érzelmek skálájának minden árnyalatát. A történetet olvasva érdemes végiggondolnunk, hogyan határozza meg életünket a kor, melybe beleszületünk, a történelem, ami korlátozza a lehetőségeinket.  
Jégviráglányok
A könyv egy anorexiás és egy bulímiás lány barátságán keresztül mutatja be a táplálkozási zavarban szenvedők gondolkodásmódját, viselkedését, folyamatos rettegését az elhízástól. Az evészavaros főszereplő az ételekhez folyamatosan kalóriaszámokat rendel, a bevitt táplálék miatt pedig bűntudatot él meg. Egyetlen célja: fogyni minden áron - gondolatai csakis e körül járnak. Rendületlenül végzi a testgyakorlatokat, s romlik egyre inkább az állapota. A súlyos betegségre a szerző már a mű elején felhívja a figyelmet, amikor is a lány barátnője belehal a veszélyes állapotba.
"Vannak éjszakák, amikor egyáltalán nem alszom. Edzés után kötök és előre-hátra ringatózom a fejhallgatóból jövő zenére. A kötés kendőnek indult tavaly, aztán szárnyakat növesztett, míg nem figyeltem oda, és követelte, hogy sálnak nevezzék, amit meg is tettem, aztán a kosár mélyének temetőjében megsokszorozta magát és átváltozott takaróvá, amelynek száz színe és ezer meséje van. Nem a boltban veszem a fonalat. A diszkontban vásárolok ócska pulóvereket és fölfejtem őket. Nők országai vannak ebben a kendőben/sálban/takaróban. Hamarosan elég nagy lesz, hogy elég melegen tartson."

Egy nap
Emma és Dexter történetét hosszú-hosszú éveken keresztül követheti végig az olvasó. Nem akármilyen módon: minden év ugyanazon napján kapunk egy blikket a főszereplők életéből. Így vagy úgy, de a két szál időnként találkozik, fel-felbukkannak egymás életében. A kezdeti, egyetemi évek végén tapasztalható önfeledt, bohém személyiségük fokozatosan válik egyre megfontoltabbá, tudatossá, éretté. A lassan kibontakozó végkifejlett olvasásakor felmerülhet bennünk: vajon meddig érdemes várnunk, meddig halogathatunk döntéseket, esetleg meddig csaphatjuk be magunkat? Valóban azt az utat járjuk, amelyiket akarjuk? 
„…úgy érezte, ez a mostani az igazi élet…” 
Van, aki sosem éli meg ezt a pillanatot. Mások ritkán. És mi? Mi hogyan vagyunk ezzel? Váltsunk nézőpontot: vajon mennyi időnk van még saját boldogságunk megtalálására? Be merjük vallani saját magunknak a vágyainkat és tudunk tenni magunkért? 
Nyarak könyve
A félig magyar származású Emylia Hall könyvét olvasva sajátos élményben lehet része az olvasónak, az írónő ugyanis magával ragadó módon jeleníti meg lapjain a magyar nyár varázsát. A történet főszereplője Erzsi, akinek fejlődését az anyjánál, Marikánál töltött szünidők alatt követhetjük végig. A kislány 9 éves, amikor szüleivel Magyarországra érkezik, s ahonnan csupán édesapjával tér vissza otthonukba, Angliába. Az anyától való elszakadás természetszerűleg megviseli, kezdetben csak telefonon és levélben tartják a kapcsolatot, mígnem édesapjától repülőjegyet kap, hogy a nyári szünetet anyjánál tölthesse. Így veszi kezdetét a szokatlan élethelyzet: a kislány a tanéveket a csendes, visszahúzódó édesapával, a nyarakat a vidám, színes, illatos erdei házikóban, édesanyjával tölti. Az idillikus nyarak sorozata egyszer csak megszakad. Fény derül az anyai döntés mögött húzódó titokra… a felnőttek történetére. Az igazságot nehéz elfogadni, azzal mit kezdeni. Erzsi azt szépen bedobozolja, jó mélyre teszi, "a legalsó fiókba". Aztán hosszú évek múlva híreket kap Marika haláláról és fotóalbummal teli csomagot Magyarországról. Így aztán újraélednek az emlékek… 
A könyv szól terhekről, melyeket a szülők cipelnek. Feladatokról, melyeket a maguk módján oldanak meg. Aztán, amikor a gyermek felnő, s felteszi a kérdéseit, őket is szembesíti a döntéseikkel. Így a szülők saját történetükkel nézhetnek szembe.
A mű egyik legmeghatározóbb üzenete, melyet Marika intéz Erzsi felé:
„Néha, ha nem mész hátrafelé, nem tudsz előremenni.”